Ismerje meg Dél-Békés hét településének rejtett értékeit, egyedi történelmét, „értéktárban” őrzött büszkeségeit – a projekt keretében elkészült „Közösségi tevékenységek történeti feltárása” című tanulmány ehhez nyújt segítséget.

Tudta például, hogy Battonyát már az 1340-es dokumentumok említik? Persze ez a település is áldozatul esett a törökdúlásnak, ezt követően a valós újranépesedése csak a 19. században vált teljessé. Az újraépítés egyik máig ható momentuma volt, hogy 1808-ban egy osztrák hadmérnök tervezte meg a település sakktábla szerű utcahálózatát, ez azóta sem változott. Ebben az időben, mint térségi központ óriási fejlődésnek indult Battonya, 1837-ben elnyerte a mezővárosi rangot. A 20. század elején már több mint 13 ezer lakossal büszkélkedhetett, Csanád megye második legnépesebb települése volt. A bíróság, a városháza és számos történelmi épület mellett ebben az időben gőzmalmok, téglagyárak, szikvízgyár, takarékpénztár épült itt. Az I. világháború és az azt követő békediktátum azonban átvágta a város fejlődési ívét.

Battonya értéktárában olyan személyek kaptak helyet, mint a helyi születésű festőművész, Molnár-C. Pál és Pintér Mátyás citerakészítő mester. A természeti értékei között találjuk – sok más mellett – a gulyagyepet, a kunhalmok sokaságát és a tompapusztai öregtölgyet is. Az épített örökségek között 13 történelmi épületet és 12 útmenti keresztet tartanak számon. A több nemzetiségű település büszke az egyes közösségekhez kötődő értékekre is, de a sorban agrárgazdasági elemeket is találunk, na meg a csesznyica-t, amit szintén részletesen bemutat a tanulmány.

„Átugorva” a szomszédos Dombegyházra többek között azzal az érdekességgel találkozhatunk, hogy az 1400-as évek derekán Mátyás király édesanyja, Szilágyi Erzsébet birtokában volt ez a térség és vele a település. Majd Bali bég felégette egész Dombegyházpusztát. Az újranépesedése során érdekes momentumok színesítették a környék történelmét. A korábbi település és környéke ugyanis több tulajdonos kezébe került, így a családok után kapták nevüket a kisebb-nagyobb települések, és az általuk preferált tevékenységek szerint változott azok arculata is. Így jött létre Marczibányi-Dombegyház, Nyéky-Dombegyház, valamint Bánhidy-Dombegyház és Mattencloit-Dombegyház. Mai nevükön Dombegyház, Magyardombegyház és Kisdombegyház.

Dombegyház értéktárában nem véletlenül kaptak helyet a kunhalmok, mind számosságában, mind méreteiben olyan történelmi emlékeket rejtő halmokkal büszkélkedhet a település, amelyek egyedi értéket biztosítanak számára. Az értékek között találjuk az Attila-hagyományt (érdemes utánanézni a vonatkozó fejezetben, hogyan is kötődik Dombegyház Attilához, a hun királyhoz).

Folytatva a sort olyan híres szülötteket találunk Dombegyházon, mint Balsaráti Vitus János, aki egy ideig V. Pál pápa udvari orvosa volt, később pedig a pestis ellen küzdött mecénása megbízásából, végül lelkész, tanító és a közösség orvosa vált belőle Sárospatakon. De az értékek között szerepel Hollósy Kornélia Európa szerte ismert énekesnő, aki Dombegyházon telepedett le és számos közösségi funkciót vállalt magára.

A közös történelemmel rendelkező Kisdombegyház ma önálló közigazgatású település. A török utáni időkben, az újra népesedés idején jött létre, az erdélyi örmény származású Jakabffy család alapította. Bánhidy Albert dohánykertészetet hozott itt lére, így a település az ő nevét vette fel, Bánhidy-Dombegyházként említették. A század közepén viszont Mattencloit-Dombegyháznak hívták földesura után. A térség meghatározó szerepének csökkenésével együtt a település népessége is fogyásnak indult a 20. század közepén. Értékei között a Kisdombegyházi Hímző Szakkört és a varrodai termékeket tartják számon.

A harmadik és egyben legkisebb Dombegyház a Magyardombegyház nevet viseli ma, de nem volt ez mindig így. Nyéky Mihály Csanád megyei főjegyző, országgyűlési képviselő földvásárlás útján jutott hozzá a területhez, ahova 1814-ben Makóról református vallású dohánykertészeket telepített, ezzel megalapítva a közösséget. Nyéky-Dombegyház néven jött létre a település az egykori Orosháza felé vezető forgalmas út két oldalán. A települést később Reformátusdombegyháznak, majd 1898-tól Magyardombegyháznak nevezik. A térség szerepének gyengülésével a település mérete jelentősen csökkent, ma már zsáktelepülésként tartják számon.

Értékei között szerepel a falu védelmezője, egy feketefenyő, az 1880-ra megépült református templom, valamint a település aktuális életét meghatározó kecskesajt és sajtműhely.

Tovább haladva a főúton eljutunk Kunágotára. Ez a település már ismét középkori múlttal büszkélkedhet. Érdekességként a nevét valószínűleg védőszentjéről, Szent Ágotáról kapta. Sokáig Zaránd megyéhez tartozott, majd Csanád megyéhez csatolták. 1552-ben a törökök pusztították el, majd 1596-ban a tatárok áldozatául esett. Sokáig a szarvasmarha-tenyésztés volt az elsődleges gazdasági tevékenység a térségben, hiszen a bécsi és augsburgi vásárokban nagyon jó ára volt a magyar szarvasmarhának. Majd ezt a települést is a dohánytermesztés virágoztatta fel. 1949-ben építették ki Kunágotán a villanyhálózatot, 1952-ben pedig becsatlakozott a Mezőkovácsháza-Lőkösháza közötti keskenyvágányú vasúthálózatba.

Kunágota értéktára számtalan elemmel büszkélkedhet. A természeti értékek között számon tartják például a báró Urbán Péter egykori gyümölcsös kertjének bejáratát őrző jegenyefákat. De helyet kaptak a sorban Móra Ferenc ásatásai és a feltárt lovas sírok. Itt a helye a kisvasútnak és a gőzmalomnak is. De az itt letelepedett és munkássága jelentős részét itt végző Bereczki Máté pomológus, és a falu szülöttje, Molnár Piroska színűvész is a település értéktárában szerepel.

Ha Kunágotáról keleti irányba indulunk el, akkor mindjárt megérkezünk Dombiratosra. Belsevyratos néven ez a település már az 1400-as évek elején létezett, de 1510-ben már Dombiratos néven említik. Előbb Zaránd megyéhez tartozott, később Csanád megyéhez csatolták, majd az 1950-es megyerendezéskor lett Békés megye része. Története sok szempontból a környék szomszédos településeihez hasonló, hiszen a törökdúlás után elnéptelenedett Dombiratos is, ugyanakkor ezt követően előbb rác telepesek népesítik be a falut, majd a dohánytermesztők betelepítésével indul meg a felvirágzása, iskolák és templom épült itt.

A falu értékei között szerepelnek a Sissi-tölgyek, amelyeket Erzsébet királyné halálának emlékére ültettek 1898-ban. Az értéktárban kapott helyett Tóth Béla József Attila-díjas író, a Ráthkúria és a római katolikus templom is.

Visszakanyarodva Kunágotára, ha ellenkező irányba, Nyugat felé folytatjuk utunkat eljutunk a konzorcium 7. településére, Magyarbánhegyesre. A település nevét alapítójáról, Maróthi János macsói bánról kapta, aki a gyulai uradalmat is birtokolta. A török ide is betört 1529-ben, sőt a gyulai vár 1566-os eleste után török uralomra került, majd Borosjenő török kézre kerülésével teljesen elpusztult. Ezután sokáig csak pusztaként említik, de a 19. század közepén ide is megérkeznek a dohánykertészek. Az ezt követő évtizedek során felépült a községháza, a templom, az iskola, a gyógyszertár, sőt még vágóhíd is. A fejlődés a 20. század elején, a II. világháborúig folytatódott.

Magyarbánhegyes értékei között híres-neves embereket találunk, és a Mária-kultusz több emlékhelyét: Szűz Mária Szent Neve, római katolikus templom, Mária szobor (a háromból mára csak egy maradt), Lourdes-i barlang.

A települések történelméből kiragadott érdekességek, az értéktárakban szereplő személyek, épületek, agrár vagy éppen nemzetiségi vonatkozású értékek sokaságát részletesebben is bemutatja az együttműködés keretében elkészült tanulmány: http://www.kozossegben.hu/kiadvanyaink/