Emlékezés a régi iskolára

Dombiratos a maga mintegy félezer fős lakosságával napjainkban csekély közösségi alkotó tevékenységet végez, legalábbis a szószoros értelemben véve. A településen ugyanis nem működik olyan civil közösség, amely kimondottan az alkotást vagy az értékteremtést, a kulturális örökség megőrzését vagy a hagyományápolást tűzte volna zászlajára. Civil körökben a véradásszervezés és a nyugdíjasklub működése aktív a településen. Az események és történések mozgatórugója az önkormányzat, mint általában a kislélekszámú településeken. Neki köszönhetően a közfoglalkoztatásban a befőzéssel, savanyítással őrzik a régmúlt hagyományait, értékeit és örökségét, ezzel együtt a település idősebb generációinak szokásait és kultúráját.

A projektben célul kitűzött közösségi tevékenységek történeti feltárása és az eredmények közösségi kiállításon való bemutatása mégis valami mást kívánt, mint a befőzés hagyományainak bemutatását. A helyi közösségfejlesztő választása azért esett a már több mint tíz éve bezárt általános iskola múltjának, értékeinek és emlékeinek felelevenítésére, mert a település lakói erős szálakkal kötődnek a szép időket megélt kisiskolához. A dombiratosi felnőttek szinte mindegyikének van személyes élménye az egykor volt intézménnyel kapcsolatban, ami működése idején gyakorlatilag a kulturális és közösségi élet központjaként is funkcionálta a településen.

Az iskola épülete ma is áll. A múltjából származó sok-sok emléktárgy, ereklye előkerült már az idők során, amelyek szép vagy már megszépült emlékeket idéznek fel a helyiekben. A már-már állandósuló kiállításhoz mindig érkezik valami új, még bemutatásra váró darab és vele együtt egy sztori, egy emlék, ami megosztásra érdemes. A helyi iskola történeti emlékei kapcsán a 2020. július 9-én rendezett közösségi kiállítás meghívott előadója, Zsóriné Kovács Márta végigvezette a hallgatóságot az iskolatörténeti korokon a népiskolától indulva a mai digitálissá váló oktatásig, elidőzve a régi korok tanszerein, iskolai szokásain és a pedagógusok feladatkörének változásain. A kiállítás aktuális anyagát pedig Tomonicska Jánosné, a polgármesteri hivatal munkatársa, mint tárlatvezető mutatta be a közösség tagjainak.