„A teológia után a zenét állítom a legmagasabb dicsőségű helyre.” – vallotta Luther.

Nem egyszerűen a zene szívet, lelket gyönyörködtető jellegére gondolt itt a reformátor, nem is egyfajta öncélú művészetre. Az a megtapasztalás vezette, hogy a zene Isten dicsőítésének hatékony eszköze, a lelket és szellemet építi, megmozgat, tanít és nemes élvezetet ad.

Erre a szolgálatra szeretnénk felkészíteni mindazokat, akik arra kaptak elhívást, hogy tehetségüket a szent zene szolgálatában kamatoztassák. A kántori feladatkör sokszínűsége megjelenik tanulmányi programunkban. Gondoljunk énektanításra, vagy énekkar vezetésére, orgonás szolgálatra vagy kamarazenére, liturgikus énekre, korálra vagy ifjúsági énekre.

Tantervünket a 2017/18-as tanévre úgy alakítjuk át, hogy munka vagy más tanulmány mellett, esti képzési formában elvégezhető legyen. Továbbra is lehetőség van párhuzamos vagy ráépített módon a hitoktató/hittanári diploma megszerzésére.

Hívjuk és várjuk a kántorképzőt végzettek, kántori szolgálatban állók és az egyházzenében még nem jártas, de megfelelő zenei előképzettséggel rendelkező, az egyházi szolgálatra nyitott hallgatók jelentkezését!

Finta Gergely

Kutschi Reni

Az orgona túloldalán – avagy a kántori hivatás
 
„Mi motivált arra, hogy jelentkezz az EHE kántorszakára (is)?” – ezt a kérdést már elég sokszor feltették nekem, mert azért valljuk be őszintén, nem sok kántornak jelentkező felvételizőt látni az alkalmassági vizsgán. Ez pedig elég szomorú, mivel a gyönyörű hangszerek csak arra várnak, hogy minél többen használatba vegyék őket, és szebbnél szebb dallamokat csaljanak elő belőlük.
Kiskorom óta hitem mellett a másik biztos pont a zene volt az életemben. Amint alkalmam nyílt rá, beiratkoztam a gyülekezetünkben működő zeneiskolába, és a hét-nyolc év furulya-, majd klarinéttanulás mellett egyre inkább kezdtem a zongora, majd az orgona irányába elindulni. Kántorunk tanított, és nem titkolt célom volt, hogy egyszer majd én is követhessem a példáját, és vasárnapról vasárnapra kísérhessem a gyülekezeti énekeket. 2009 óta ötször vettem részt a fóti kántorképző júniusi tanfolyamán, ami szintén megerősített elhatározásomban. Tanulmányaimat a teológián 2014-ben kezdtem, de akkor még csak osztatlan hittanár-nevelőtanár szakon, e mellé vettem fel tavaly a kántorszakot. Tanáraim és egyetemi lelkészünk is biztatott erre, mivel már elsőéves koromtól vállaltam zenei kíséretet a reggeli és az esti áhítatokon. Nagy öröm volt számomra, hogy felvettek, és bővíthetem hiányos, illetve feleleveníthetem már elfeledett tudásomat.
Olyan tárgyak szerepelnek a mintatantervben, mint a karvezetés, partitúraolvasás, szolfézs, zenetörténet, orgona, magánének, liturgikus orgonajáték, orgonaismeret stb. A tanárok segítőkészek, a tananyag pedig könnyen elsajátítható a zenét szerető diákok számára. Sokan vannak más szakos hallgatók, akik egy-egy órát felvesznek a kántorszakos órák közül, például az énekkar és a magánének nagyon közkedvelt. Az orgona mellett természetesen van lehetőség más hangszerek megismerésére is, mint például a rézfúvósok vagy a gitár.
Fontos megemlíteni az énekkari szolgálatainkat is. Idén Kinczler Zsuzsanna tanárnőtől Fekete Anikó tanárnő vette át a teológus énekkar vezetését. „Megfogyva bár, de törve nem” kis csapatunk különféle szolgálatokat vállalt a félév során. Énekeltünk konferencián, Tudomány Ünnepén, illetve december elsején Rákoshegyen szolgáltunk egy ádventi alkalom keretében. December 15-én, a zuglói templomban ádventi vesperán, illetve azt követő hétfőn a teológus karácsonyi istentiszteleten végeztünk zenei szolgálatot. Jó hangulatban telnek a próbáink hétfő esténként és szorgosan készülünk az előttünk álló alkalmakra.
Mivel jelenleg is csak 3 kántorszakos hallgatója van az egyetemnek, így többnyire magánóráink vannak. Ezek véleményem szerint azért is nagyon jók, mivel így sokkal több személyes visszacsatolást kapunk, és talán még ösztönzőbb számunkra a készülésre. Hatalmas segítséget jelent, hogy az egyetemmel egy udvarban lévő zuglói evangélikus templomban lehetőségünk van gyakorolni és az orgonaórákat is megtarthatjuk ott.
Összességében én egyáltalán nem bántam meg ezt a választást, és bár nem egyszerű összeegyeztetni a kántorszakot a hittanárszakkal, mégis úgy érzem így vagyok a helyemen. Hétvégénként hazajárok, hogy az otthoni gyülekezetünkben kántorizáljak, ez mindig nagy lelki feltöltődés számomra. Eddigi szolgálataim során volt szerencsém az ország több pontján is megismerkedni a templomokkal, és kevés helyen találkoztam szakavatott kántorral. Kántort inkább csak a nagyobb városok tudnak foglalkoztatni, de fontosnak tartom, hogy legyen, aki megszólaltatja és kíséri a gyülekezeti énekeket az istentiszteleteken. Akár csak két szólamban, akár virtuóz játéktechnikával, a lényeg: ne csökkenjen, sokkal inkább növekedjen a zenét szerető és játszó emberek száma gyülekezetről gyülekezetre, hogy méltón dicsőíttessék Isten.

Kutschi Reni

---