A lelkészi szolgálattal egyre szélesebb körben találkozhatunk, az egyházon belül és kívülebb állóként is: oktatási intézményeinkben, a szeretetszolgálatban, a társadalmi közéletben és a média különféle adásaiban. Legtermészetesebb helye mégis a gyülekezet, hiszen a gyülekezeti környezetben van igazán otthon és elemében. A közösségben, az elhívottak és meghívottak körében végzett szolgálat, az ige és a szentségek körül zajló eleven egyházi élet legtöbbször a lelkészi szolgálat megindulásának és megérkezésének is a helye, az elhívástól egészen a hivatás gyakorlásáig. Személyesen is elmondhatom, hogy egy gyülekezet körében, az ifjúsági munka és a közösségi élet megújuló fázisában lettem szolgálattevővé, aminek kiteljesedő folytatása lett a lelkészi hivatás. A bizonyságtevő, igei és pásztori szolgálat szépségét aligha lehet aktív bekapcsolódás nélkül megtapasztalni. Ebben a folyamatban pedig a hivatásuknak élő lelkészek pozitív hatása ugyancsak döntő jelentőségű. A Biblia szeretete, az igehirdetések hallgatása, az istentiszteleteken és alkalmakon való hűséges részvétel együtt juttathat el arra az alkalmasságra, amely a teológiai tanulmányokhoz is mindvégig feltétlenül szükséges.
Ahol és amikor Istennek tetszik (ubi et quando visum est Deo), ott születik meg a hit és az elhívás – írja az Ágostai hitvallás. Az „ahol” mindenekelőtt a gyülekezet, hiszen világosan megtudjuk a Szentírásból és az egyház történetéből, hogy Isten – a család mellett – mindenekelőtt a gyülekezet közösségét rendelte az egyes ember és a kisebb-nagyobb közösségek életének a megújítására, megszentelésére. A lelkészi szolgálatot sem felébreszteni, sem megerősíteni nem tudja és nem akarja megfelelőbb és áldottabb helyen, mint az életet hordozó gyülekezetben.