Isten bolondjai

„Aki a huszonegyedik században teológiára készül, az bolond!” – gondoltam tizenhét évesen, és gondolhatod
Te is, kedves olvasó. Az, hogy ma az EHE hallgatója vagyok, nagy és hosszú vívódások gyümölcse: a lelkészek társadalmi megbecsültsége nem verdesi az égboltot, ahogy összességében kereszténynek lenni sem egy „menő” dolog.
Amikor meghallják az emberek, hogy hívő vagyok (meg most már, hogy teológus), a népszerűségi statisztikám, mint ahogy az „iksznégyzet” függvényen, szigorúan monoton csökken. De nemcsak a társadalom, a bennünk lévő gát is azt súgja: „Nem vagyok én erre méltó, alkalmatlan vagyok, meg amúgy is: ki képes megtanulni a héber ábécét?”
Nem mi vagyunk az elsők ezekkel a gondolatokkal. Amikor Mózest elhívta az Úr, kifogásokat keresett: „Hátha nem hallgatnak rám”, „Nem vagyok ékesen szóló”. Vagy Jeremiás hasonló helyzetben: „Hiszen nem értek én a beszédhez, túl fiatal vagyok!” Tele vagyunk kétségekkel, érzünk valamit: engem érdekel a teológia, én szívesen beszélnék róla, valahogy megszólít az Isten, de mégis erősebb bennünk a kifogás…
Kedves olvasó, van egy jó hírem: Isten elhívása erősebb lesz a kételyünknél! Válhatunk Jónássá, akit elhív Isten Ninivébe, hogy ott prédikáljon, de ő pont a másik irányba indul el, mert a kifogásai, az ellenkezése őbenne erősebb volt.

---

De nem juthatott messzire: az elhívás Ninivébe szólította Jónást! Isten rendelkezett: Jónásnak feladata van, Ninivébe kell mennie! Ahogy Mózesnek ki kellett vezetnie a népet Egyiptomból, és Jeremiásnak hirdetnie kellett az Isten szavát, úgy van nekünk is feladatunk. És hirtelen megsemmisül minden kifogás, hirtelen menni kell. Ahogyan én is mondogattam a kifogásaimat, másik irányba akartam elindulni, tagadni akartam, hogy én a lelkészi pályára érzek elhivatottságot, de idővel ledőlt a fal, nem volt több ellenkezés: Isten rendelkezett!
Kedves olvasó! Én úgy éreztem és érzem, hogy beszélnem kell róla. Hogy hirdetnem kell Isten igéjét. Már nem érdekel, hogy milyen ezért a népszerűségi statisztikám, hogy kereszténynek lenni nem „menő”! Isten rendelkezett: Már nem tudok nem beszélni a hitemről. Isten megbolondított.
Ahogy Mózest, Jeremiást vagy Jónást. Azt hiszem, ez az elhívás! Te is így érzed, kedves olvasó? Nem baj, tudd meg: jó dolog Isten (jó értelemben vett) bolondjának lenni.

Tiborcz Dániel • EHE, Budapest