Hit- és erkölcstan és az iskolalelkész hivatása

Az evangélikus nevelő munkának „mindig az volt az álma, vágya és kívánsága, hogy olyan embereket állítson a nemzet élére, akik földön járnak, de érzik az eget maguk felett, akik a szabadság lelkével élnek.” (Kapi Béla püspök)
A Köznevelési törvény rendelkezései alapján a 2015/16-os tanévben az általános iskolák elsős, másodikos, harmadikos, ötödikes, hatodikos, hetedikes tanulóinak az órarendjébe bekerül heti egy órában az erkölcstan vagy a helyette választható hit- és erkölcstan tantárgy. Az alábbiakban a lelkészeket és a szülőket szeretnénk segíteni a tájékozott felkészülésben.
Mit tanítunk? Ide kattintva bővebben is olvashat róla.

Evangélikus Hittudományi Egyetem
Valláspedagógia Tanszék

BŐVEBBEN

Jó elképzelni egy olyan gyülekezetet, amelynek több százas tagsága folytonos aktivitást mutat. Az istentiszteleten a tagság száz százaléka jelen van. Heti legalább két alkalommal mindenki részt vesz bibliatanulmányozáson, esetleg valamilyen bibliaórán
is. Minden reggel, munka előtt és délután, a munka végeztével
imádkoznak. Sokat énekelnek, és minden ünnepet megtartanak.
A közösség majdnem mindennap együtt van, életüket pedig a kereszténység hangulata járja át.
A tagságról el lehet mondani, hogy alapvetően fiatalokból áll, de néhányan az aktív középkorosztályból is jelen vannak. Érthető, hogy ilyen körben sok új gondolat születik. Gyakran szólalnak meg újító, olykor forradalmi ötletek. Nincs hiány a keresztény cselekedetekben sem. Természetesek a karitatív mozgalmak, a kicsinyek, elesettek, idősek felé forduló szolgálatok. Szépek a nyári táborok, a csendesnapok, a vetélkedők is. Megható, amikor ez a – korosztályi egysége ellenére is – nagyon színes közösség együtt vesz úrvacsorát.
Ilyen gyülekezetről álmodik minden lelkész.
Az iskolalelkészeknek ez az élete. Bár ritkán szoktuk az intézményeket gyülekezetnek nevezni, de tagadhatatlan, hogy az egyházi – ebben az esetben az evangélikus – iskola valódi gyülekezetként működik.
Annyiban különbözik azonban a gyülekezettől, hogy a fiatalok meghatározott időre vannak csak a körben, természetes, hogy négy, hat vagy nyolc év után más gyülekezet tagjaivá lesznek. Az együttlét alatt viszont olyan élményeket élünk át, amelyek az egyház legszebb megjelenéseire emlékeztetnek.
Mindezt személyes történetek egész sora fűszerezi. Megtiszteltetés, amikor a fiatalok vagy a tanáraik megosztják velünk életüket, ránk bízzák kérdéseiket, gondjaikat vagy örömeiket, félelmeiket vagy bizonyosságaikat.
Hogy iskolalelkésznek lenni hivatás lenne? Én inkább azt hiszem, ajándék.

Koczor Tamás • Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest

---