Diakónia nélkül nem egyház az egyház

Magam sem gondoltam húsz évvel ezelőtt, amikor lelkésszé szenteltek, hogy a legérdekesebb értelmiségi hivatást űzhetem. Tudatosan használok kevésbé magasztos kifejezést, mert meg vagyok győződve arról, hogy aki alapvetően humán beállítottságú, és Isten megszólította akár egyszer is, sőt kis világában, iskolájában, gyülekezetében erre biztatást is talál, bátran vállalhatja a teológiai tanulmányokat!
Ez nem túlzás. A papi-lelkészi szolgálat sokrétű, hisz a kicsiny gyermektől az idős testvérig, a munkástól a professzorig, a házasságra készülőktől a hatvanéves házassági évfordulót ünneplőkig, örömben és bánatban szinte mindenkivel együtt imádkozunk, és értük dolgozunk. Igazi közösségformáló, egyben szent szolgálatot végzünk.
2000 óta a lelkészi munka mellett intézményvezetői feladatokat is ellátok Szombathelyen. Mindez egyházam támogatása mellett némi szociális és egyéb, a teológiát kiegészítő ismeretek megszerzésével járt.
A magyar társadalomban óriási igény van az egyház szolgálatára a segítségre szorulók között.
A diakónia nem célja az egyháznak, hanem hitünk gyümölcse, hisz a legfőbb Diakónus, Krisztus szolgálatába állunk, amikor önkéntes munkát szervezünk, intézményt alapítunk, adományokat gyűjtünk, innovatív célokat tűzünk ki magunk elé.

---

A lelkész feladata mindenekelőtt, hogy teológiai szaktudására alapozva, de mindig a Szentlélek segítségéért esedezve szeretetszolgálatot végezzen és végeztessen, amely nem választható el az istentiszteleti élettől és különösen az oltári, vagyis a papi szolgálattól. Az intézményes diakónia a helyi evangélikus gyülekezetet szoros kapcsolatba helyezi a társadalommal, emeli az egyház világ előtti tekintélyét, és az evangélikus közösség erősödését, vagyis missziós célokat is szolgál.
Sok fiatal mondja: szeretnék az egyházban szolgálni! Szívesen foglalkoznék drogosokkal, fogyatékkal élőkkel, hajléktalanokkal, idősekkel, de mit ad nekem ehhez az egyház? Miért tanulnék az egyházban?
Az evangélikus egyház várja és hívja a fiatalokat! Naponta tapasztalom, hogy úgy szolgálhatok és dolgozhatok, hogy közben formálisan is az Isten országa építésének első vonalában állok, mégpedig az apostolok nyomában, tehát nem kétséges, hogy minden terhével együtt szent hivatásban és harmóniában élhetek.

Gregersen-Labossa György • Szombathely